Bemutatkozás

Horváth Tamás István alkotásai kettős problémát boncolgatnak. Az elveszett tapasztalat és tudás utáni sóvárgásról és a radikálisan újraértelmezett formakeresésről, az egyéni útról és közös sorsról szólnak. Lehetőséget mutat olyan dimenziók és létállapotok felidézésére, melyek nyitva állnak előttünk. Tamás képi világából ez különösen „dekódolható”, hogy a képzőművészet világa, története időben és térben egy hatalmas szabadságot és egy internacionális nyelvet biztosít a mindenkori művésznek, hiszen a művet készítő érti, érzi, egy szempillantással magáévá teszi azt, amit szemlél. Szóval Tamás képeinek többek közt az a küldetésük, hogy a zárt tudatot kinyissák és kitágítsák, hogy jelezzék mindenkinek, hogy van egy mélyebb, tágabb, állandóbb és összetettebb realitás vagy valóság, ami a hétköznapi tudaton túl van, ami összeköt inkább, mint szétválaszt, és időben nem korlátozott. Kultúrák és dimenziók találkozása szigorúan szabad… És Tamás azzal is tisztában van, hogy a festés folyamata általában a festés témája is egyben, egyfajta meditációs gyakorlat vagy terápia. Az önmagunk meg- és felismerése a tobzódó formákban és azok részleteiben, és persze magában az ürességben és magányban. A festmények önmaguk megcsinálásáról is szólnak. Állandó önvizsgálat, önmagam felülírása, kijavítása… és ez a változás, ez a belső alkímia szinte észrevétlenül zajlik. Minden formában újabb formák bontakoznak ki, ajtók nyílnak újabb ajtókra. És csak remélni tudjuk, hogy a festészet művelésén túl a festészet befogadása, maga a mű - élvezet is képes kinyitni lelki és szellemi kapukat a szemlélőben.

Ferenczy Zsolt festőművész, egyetemi docens